ELSŐ FEJEZET: AZ ELEVEN BÉLYEG
„A köd megmozdult előtte. Nem a szél mozgatta. Egyszerre egy alak vált láthatóvá. Olajos feketeséggel rezgett. Nehéz volt ránézni; formája remegett, a tekintet nem tudta éles képpé rendezni a látványt. A karok, amik a testéből nőttek, rossz szögben álltak, mint a törött gallyak. A levegő sercegett körülötte a perzselt, fémes íztől, és nehéz volt a romlott hús szagától. Ahogy tisztult a köd körülötte, a lény alakja szorosan egymáshoz préselt, sötét, remegő üvegdarabokból állt össze. A Tükörlény nem ordított. Nem adott ki hangot. Megállt a tisztás szélén. És D’aálra nézett.”
Részlet az első fejezetből