A fantasy irodalom egyik legkényelmesebb megtévesztése a Sötét Nagyúr, az abszolút akadály és szörnyűség. Tudjátok, az a figura, aki fekete toronyban lakik, és azért gonosz, mert… nos, mert az a dolga. Reggel felkel, és eldönti, hogy ma is elpusztítja a világot, csak úgy, passzióból. De lássuk be: a valóság sosem ilyen egyszerű.
A Tükör Kapuját nem sorolnám a “nagy többség” közé.
Ebben a történetben nem a jó küzd a gonosszal. Itt érdekek feszülnek egymásnak, sebek szakadnak fel, és mindenki a saját igazságáért harcol.
A Rend zsarnoksága
Ha jobban megnézzük a történet „negatív” erőit – legyen szó a hatalmi vákuumot kitölteni próbáló Valeriusról vagy a Tükörvilág ősi entitásairól –, rájövünk, hogy nem pusztítani akarnak. Ők építeni próbálnak. Vagy éppen megőrizni valamit.
A könyv egyik központi kérdése: meddig mehet el egy vezető a béke érdekében? Ha a rend ára az elnyomás, a titkolózás és néhány „szükséges” áldozat, akkor az, aki ezt a rendet fenntartja, hős vagy zsarnok? A tükörben ez a kép is torzul. Az olvasó könnyen azon kaphatja magát, hogy egyetért azzal, akit a fejezet elején még gyűlölt. Mert a káosz alternatívája néha sokkal ijesztőbb, mint egy vaskéz.
A Hősök sötét árnyéka
Ugyanez igaz a másik oldalra is. Már beszéltünk arról, hogy főhősünk nem egy makulátlan lovag. De mi a helyzet a szándékaival? A „jó” oldal gyakran önző. A szeretet, a bosszúvágy vagy a gyász néha sokkal több kárt okoz a világban, mint egy hideg, számító politikai döntés.
A könyv lapjain a „jófiúk” is hoznak rossz döntéseket. Hazudnak, hogy megvédjék szeretteiket. Ölnek, hogy életben maradjanak. Használják a Tükörvilág sötét mágiáját, még ha tudják is, hogy ez felemészti az emlékeiket (a Lelki Sorvadás nem válogat jó és rossz között).
Miért fontos ez?
Mert ez teszi a történetet emberivé. Nem attól lesz izgalmas egy könyv, hogy tudjuk, ki fog győzni a végén. Hanem attól, hogy nem tudjuk eldönteni, kinek kellene győznie.Amikor kézbe veszed A Tükör Kapuját, ne arra számíts, hogy egy hadseregnyi ork rohan a vesztébe. Arra számíts, hogy a tükörbe nézve a saját erkölcsi iránytűd is megremeg majd. Mert ebben a világban a szörnyek néha csak kétségbeesett emberek, az emberek pedig… nos, ők néha rosszabbak minden szörnynél.